A munkaügyi perek jelentős része a munkaviszony jogellenes megszüntetése miatt indul, de ne gondoljuk, hogy ebben csak a munkáltatók ludasak. Számos esetben a munkavállalók is megszegik az irányadó szabályokat, az más kérdés, hogy ezt tudatosan teszik-e vagy csupán azért, mert fogalmuk sincs, hogy egy munkaviszonyt miként lehet jogszerűen megszüntetni. Jelen írásomban bemutatom, hogy melyek azok a tipikus esetek, amikor megvalósul a munkaviszony jogellenes megszüntetése a munkavállaló részéről, melyek azok a jogszabályi feltételek, amelyeket munkavállalóként teljesíteni kell ahhoz, hogy szabályosan szabadulhasson a munkáltatójától, és milyen szankciókkal számolhat az, aki fittyet hány a jogszabályi előírásokra és a munkaviszonyát nem az előírtak szerint szünteti meg. Cikksorozatunk második részében kiderül, hogy a munkáltató milyen módon érvényesítheti igényét a munkavállalóval szemben.
Nézzük első körben, hogy a Munka Törvénykönyve milyen tartalmi és formai követelményeket ír elő a munkaviszony egyoldalú és szabályos megszüntetésére, a felmondás, illetve az azonnali hatályú felmondás közlésére.
A felmondás és az azonnali hatályú felmondás törvényi követelményei
A határozatlan idejű munkaviszony felmondását írásba kell foglalni, de munkavállalóként azt nem kell indokolni. A határozott idejű munkaviszony megszüntetésekor nem elegendő a felmondást írásba foglalni, hanem a munkaviszony megszüntetésének okát meg kell jelölni. A határozott idejű munkaviszony pedig kizárólag akkor szüntethető meg felmondással, ha a munkaviszony fenntartása a munkavállaló számára lehetetlenné vált vagy annak fenntartása a munkavállaló körülményeire tekintettel aránytalan sérelemmel járna. Ez előfordulhat a munkavállaló magánéleti, családi és személyi körülményeiben bekövetkező változás esetén, például, ha egy hozzátartozó gondozásra, ápolásra szorul, vagy ha a munkavállaló egészségi állapotában olyan változás áll be, melynek következtében a munkaviszonyt fenntartani nem tudja. A munkavállalónak az okok fennállását, azok valóságát és okszerűségét köteles bizonyítani.
De nem csak a felmondásra vonatkozóan tartalmaz formai és tartalmi előírásokat a törvény, hanem az azonnali hatályú felmondásra is. Ha a munkáltató szándékosan vagy súlyos gondatlanságból valamely lényeges kötelezettségét jelentős mértékben megszegi, úgy a munkavállaló – a törvényi határidőket betartva – jogosult a munkaviszonyt írásban megindokolva azonnali hatállyal megszüntetni. Úgy szintén azonnali hatállyal, de indokolási kötelezettség nélkül szüntethető meg a munkaviszony a próbaidő alatt, a munkavállalónak viszont ügyelnie kell arra, hogy az írásba foglalt jognyilatkozatát legkésőbb a próbaidő megszűnéséig közölnie kell a munkáltatóval.
Viszont függetlenül attól, hogy milyen módon, felmondással vagy azonnali hatályú felmondással szünteti meg a munkavállaló a munkaviszonyát, mindegyik esetben köteles a munkakörét az előírt rendben a munkáltatónak átadni.
A munkaviszony jogellenes megszüntetése
A munkaviszony jogellenes megszüntetésének tipikus esetei, amikor
- a munkavállaló a felmondást nem foglalja írásba, a munkaviszony megszüntetésére irányuló szándékát csak szóban közli a munkáltatóval, vagy egyáltalán nem nyilatkozik erről, ugyanakkor a munkahelyén nem jelenik meg többet;
- a határozott idejű munkaviszony megszüntetésének törvényi feltételei nem állnak fenn;
- a munkavállaló ugyan írásban közli a felmondást, de a felmondási idő alatt nem végez munkát;
- a munkavállaló az azonnali hatályú felmondást nem indokolja, vagy az indok nem felel meg a jogszabályi követelményeknek, illetve az azonnali hatályú felmondást nem az előírt határidőben közli;
- a munkavállaló a próbaidő alatt közlendő azonnali hatályú felmondást a próbaidő lejárta után közli a munkáltatóval; valamint
- a munkakörét nem az előírt rendben adja át.
A munkavállaló kérelmezheti ugyan a mentesítését a munkavégzés kötelezettsége alól a teljes felmondási időre, de a munkáltató ennek a kérésnek nem köteles eleget tenni. Egy munkahelyváltás során ezzel érdemes kalkulálni és ebből eredően a felmondás közlését és az új munkahelyre történő belépést úgy időzíteni, hogy a munkavállaló a teljes felmondási ideje alatt – mentesítés hiányában –eleget tehessen a munkavégzési kötelezettségének.
A munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei
Határozatlan idejű munkaviszony esetében
Ha a munkavállaló a határozatlan idejű munkaviszonyát szünteti meg jogellenesen, köteles a munkavállalói felmondás esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeget a munkáltatónak megfizetni. Fontos, hogy nem a munkáltatói, hanem a munkavállalói felmondás esetén irányadó felmondási idő a számítás alapja. Ha tehát a felek a munkaszerződésben a Munka Törvénykönyvében foglaltaktól eltérően nem állapodtak meg, úgy a munkavállalóra irányadó felmondási idő nem emelkedik a munkaviszonyban töltött évek alapján, azaz mindig 30 nap. Ha viszont a felek a törvénytől eltérő, például háromhavi felmondási időben állapodtak meg a munkaszerződésben, értelemszerűen a megállapodott felmondási idő lesz az átalánykompenzáció számítási alapja.
Határozott idejű munkaviszony esetében
Ha a munkavállaló a határozott idejű munkaviszonyát szünteti meg jogellenesen, a határozott időből még hátralévő időre, de legfeljebb háromhavi távolléti díjnak megfelelő átalánykompenzációt köteles a munkáltatónak megfizetni.
Ez azt jelenti, hogy ha a határozott idejű munkaviszonyból hátralévő idő például még 8 hónap, a munkavállaló a munkaviszony jogellenes megszüntetése miatt háromhavi távolléti díjnak megfelelő összeget megfizetésért felel. Ha a hátralévő idő már csak másfél hónap, úgy a munkavállaló által megfizetendő összeg sem lehet több másfél havi átalánykompenzációnál.
Vezetőkre vonatkozó eltérő rendelkezések
Más megítélés alá esnek a vezetők, akikre szigorúbb szabály vonatkozik. Azoknál a munkavállalóknál, akik a Munka Törvénykönyve 208. § (1) és (2) bekezdése alapján vezetőnek minősülnek, nincs jelentősége, hogy határozatlan van határozott idejű munkaviszonyokukat szüntetik meg jogellenesen. Az ő esetükben – a fenti rendelkezésektől eltérően – 12 havi távolléti díjnak megfelelő átalánykompenzáció megfizetését írja elő a törvény a munkáltató javára. Fontos, hogy a szigorúbb szabály kizárólag a Munka Törvénykönyve alapján vezetőnek minősülő munkavállalókra vonatkozik, vagyis egy osztályvezető vagy egy műszakvezető esetében, ha nem minősül a 208. § (2) bekezdése alapján vezetőnek, a szigorúbb rendelkezés nem alkalmazható.
Az átalánykompenzáció mértékét meghaladó kárigény
A munkáltató az átalánykompenzációt a munkavállalóval szemben attól függetlenül érvényesítheti, hogy érte-e kár a munkaviszony jogellenes megszüntetése miatt vagy sem, vagyis a munkáltatónak a kár bekövetkezését, illetve annak mértékét nem köteles bizonyítani.
A munkáltató azonban követelheti az átalánykompenzáció mértékét meghaladó kárának megtérítését is az általános kártérítési szabályok alapján azzal, hogy az átalánykompenzáció iránti igény és az ezt meghaladó kárigény együttesen nem haladhatja meg a munkavállaló 12 havi távolléti díjának összegét. Az átalánykompenzáció mértékét meghaladó kár kapcsán a munkáltatónak az általános kártérítési szabályok szerint bizonyítania kell a munkavállaló jogellenes és vétkes magatartását, a kár bekövetkezését, valamint a munkavállaló vétkes magatartása és a bekövetkezett kár közötti okozati összefüggést.
A munkavállalóval szembeni kárigény érvényesítése
Cikksorozatunk hamarosan megjelenő 2. részében kitérek arra, hogy a munkáltató milyen módon érvényesítheti az igényét a munkavállalóval szemben, milyen esetekben lehet jogszerű a munkabérből való levonás, milyen törvényi feltételei vannak a fizetési felszólításnak és milyen egyéb lehetőségei adódnak a munkáltatónak.
Dr. Goda Mark
Ügyvéd és munkajogi szakjogász
***
A szerzői jog jogosultja fenntart minden másolással, terjesztéssel, többszörözéssel kapcsolatos jogot. Tilos a cikkek, egyéb tartalmak teljes vagy rövidített formában történő másolása, nyilvánossághoz közvetítése, újraközlése. Tilos továbbá a honlap tartalmát adatbázisba lementeni. A honlapon található tartalom bármely eleme csak a szerzői jog jogosultjának előzetes engedélyével használható fel. Tájékoztatjuk továbbá, hogy a jelen írás nem minősül jogi tanácsnak!