A napokban behívatott a HR vezetőnk az irodájába, ahol rajta kívül jelen volt még a HR két másik munkatársa is. Nem közölték velem előre, hogy miről szeretnének velem beszélni, ezért meglepődtem, amikor azzal fogadtak, hogy a cég nem tud továbbfoglalkoztatni és 11 év után kénytelenek elküldeni. Elém tettek egy közös megegyezést és azt mondták, hogy ha nem írom alá, akkor felmondanak. Megkérdeztem a HR vezetőtől, hogy esetleg haza vihetem-e a közös megegyezést és gondolkodhatok-e holnapig, de erre nem adtak lehetőséget. Végül aláírtam a közös megegyezést és elhagytam az irodát. Utólag nem vagyok már abban biztos, hogy jól döntöttem, ezért az a kérdésem, hogy a közös megegyezést megtámadhatom pl. arra hivatkozva, hogy nem kaptam gondolkodási időt?
A közös megegyezést akár a munkavállaló, akár a munkáltató megtámadhatja a másik félnek címzett jognyilatkozattal, ha a Munka Törvénykönyvében foglalt feltételek fennállnak, azaz a megállapodás aláírásakor például Ön valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt és a tévedést a munkáltató okozta vagy legalábbis felismerhette. Megtámadhatja a közös megegyezést akkor is, ha megtévesztés hatására kötötte a munkaviszony megszüntetésére irányuló megállapodást, vagy arra a munkáltató jogellenes fenyegetéssel vette rá. Ezeket a körülményeket vita esetén a megállapodást megtámadó félnek kell bizonyítania.
A gondolkodási idő iránti kérés elutasítása kapcsán érdemes kitekinteni a Kúria egyik iránymutató döntésére (BH2013.252), melynek értemében vizsgálni kell a megállapodás aláírásának pillanatában fennálló összes körülményt. Eszerint a közös megegyezés érvénytelenségét eredményezi, ha a munkáltató nem csak a gondolkodási idő biztosításától zárkózik el, hanem ezen túlmenően presszionálja a munkavállalót, nem engedi telefonálni ügyvéddel, illetve családtaggal és olyan helyzetet teremt, mely alapján a munkavállalónak nincs lehetősége elhagyni a helységet, ameddig alá nem írja a közös megegyezést. De önmagában a gondolkodási idő iránti kérés elutasítása a munkáltató részéről még nem teszi jogellenesé és ezzel együtt megtámadhatóvá a közös megegyezést, hiszen ez a körülmény még nem jelent jogellenes fenyegetést a munkavállalóra nézve.
A munkáltatónak nem kötelessége hosszabb (pl. több órás vagy akár egy napos) gondolkodási időt biztosítani és nem köteles megengedni azt sem, hogy a munkavállaló a közös megegyezést az aláírást megelőzően haza vigye. A munkáltató azonban a munkavállalót nem szólíthatja fel azonnali döntésre és nem teremthet ezzel olyan helyzetet, amely a jogi kérdésekben járatlan munkavállalót megfélemlíti és rá kényszerítőleg hasson. Célszerű ezért a munkavállalónak megfelelő időt biztosítani a helyzet átgondolásához, a közös megegyezés következményeinek mérlegeléséhez, illetve ahhoz, hogy a megfelelő tájékozódás és döntés érdekében akár ügyvéddel telefonon kapcsolatba léphessen.
Ha a munkavállaló esetleg nem éri el telefonon az ügyvédjét vagy családtagját, akivel egyeztetni szeretett volna, lehetősége és joga, hogy a megállapodás megkötésétől elzárkózzon és a közös megegyezés aláírását megtagadja. Amennyiben ennek ellenére aláírja a közös megegyezést és ezzel hozzájárul a munkaviszony megszüntetéséhez, valamint nem állapíthatóak meg egyéb, a munkavállaló döntését befolyásoló körülmények (presszió, megtévesztés, jogellenes fenyegetés), a közös megegyezés megtámadásának sikeréhez sok remény nem fűzhető.
Dr. Goda Mark
Ügyvéd és munkajogi szakjogász