2019. január 1-én hatályba lépett a Munka Törvénykönyve (Mt.) több rendelkezését is érintő módosítása. A munkavállalók a munkáltatók által egyoldalúan elrendelhető túlórán felül további túlmunkát is vállalhatnak önkéntesen, a munkáltatók a szakszervezetekkel kollektív szerződésben megállapodhatnak harminchat hónapos munkaidőkeretben, valamint a munkaidőt érintő szabályok is több helyen pontosításra kerültek.

400 óra rendkívüli munkavégzés (túlmunka)

Nem változott az a szabály, miszerint naptári évente legfeljebb 250 óra, kollektív szerződés rendelkezése esetén pedig 300 óra rendkívüli munkaidőt, azaz túlmunkát rendelhet el a munkáltató egyoldalúan. Az Mt. azonban január 1-től lehetőséget kínál a munkáltatóknak arra, hogy az egyoldalúan elrendelhető túlórák számát kollektív szerződés hiányában naptári évenként legfeljebb 150 órával megemelje a munkavállalóval kötött írásbeli megállapodás alapján.

Ha pedig a munkáltatónál hatályban lévő kollektív szerződés szerint a munkáltató naptári évenként legfeljebb 300 túlórát rendelhet el egyoldalúan, úgy ezen felül a munkáltató további 100 óra önként vállalt túlmunkáról állapodhat meg írásban a munkavállalóval. Így mindkét esetben legfeljebb évi 400 túlórát teljesíthetnek a munkavállalók. Ha a munkavállaló úgy dönt, hogy a következő naptári évben nem szeretne önként több túlmunkát vállalni, úgy az önként vállalt túlmunkáról szóló megállapodást év végére írásban felmondhatja. Felmondási időről az Mt. nem rendelkezik, ezért akár az év utolsó napján is felmondható a megállapodás. Az Mt. ennek kapcsán kifejezetten rendelkezik arról is, hogy önmagában a megállapodás munkavállaló általi felmondása nem szolgálhat munkáltatói felmondás alapjául, azaz nem lehet senkinek felmondani azért, mert nem hajlandó megállapodást kötni a munkáltatóval az önkéntes túlmunka vállalásáról.

Az Mt. előírja továbbá, hogy a munkáltató az önként vállalt túlmunkáról szóló megállapodásokat köteles nyilvántartani, és a munkaidő nyilvántartásnak pedig tartalmaznia kell az önként vállalt rendkívüli munkaidőt is.

36 hónapos munkaidőkeret

A másik legjelentősebb, és talán az évi 400 teljesíthető túlóra mellett a legvitatottabb módosítása az Mt.-nek az, hogy a munkáltató a szakszervezettel kollektív szerződésben megállapodhat arról, hogy a munkáltató akár 36 hónapos munkaidőkeretet is alkalmazhat akkor, ha ezt objektív, vagy műszaki, vagy munkaszervezési okok indokolják. Mivel a munkaszervezési indokok körébe gyakorlatilag minden olyan körülmény beletartozik, mely a munkáltató gazdálkodásával kapcsolatos, így széles körben válik lehetővé a 36 hónapos munkaidőkeret alkalmazása, feltéve, hogy sikerül erről a munkáltatónak a szakszervezettel megállapodni. Eddig legfeljebb 12 havi keretről rendelkezhetett a kollektív szerződés.

A munkaidő maximális tartama munkaidőkeretben

Munkaidőkeret alkalmazására akkor kerül sor, ha a munkáltató a munkaidőt egyenlőtlenül osztja be. Egyenlőtlen beosztás esetén eddig arról rendelkezett az Mt., hogy a heti munkaidő maximális tartamára vonatkozó szabálynak (miszerint a heti munkaidő legfeljebb 48 óra lehet), a munkaidőkeret átlagában kellett megfelelni. A legfeljebb 6 havi munkaidőkeret esetén továbbra is ez a főszabály irányadó, vagyis a keret átlagában nem lehet túllépni a heti 48 óra munkaidőt, melybe a rendkívüli munkaidő és az ügyelet tartamát is bele kell számítani.

Szintén új szabály, hogy a heti munkaidő maximális tartamára vonatkozó szabálynak 12 hónapos átlagban kell megfelelni akkor, ha ezt objektív, vagy műszaki, vagy munkaszervezési okok indokolják és kollektív szerződés ezt lehetővé teszi, azaz a munkáltató erről a szakszervezettel megállapodott. Kollektív szerződés tehát akkor is megengedheti, hogy legfeljebb 12 hónap átlagában kelljen megfelelnie a munkáltatónak a heti 48 óra maximális munkaidő szabályának, ha egyébként ennél rövidebb tartamú – akár pl. egyhavi – a munkaidőkeret. Másrészről ez a szabály jelenti azt is, hogy legfeljebb 12 havi átlagot lehet figyelmébe venni a heti munkaidő maximális mértéke tekintetében akkor is, ha egyébként ennél hosszabb tartamú – akár 36 hónapos – munkaidőkeretet rendel el a munkáltató.

Órabéres munkavállalókkal való elszámolás munkaidőkeretben

A 36 hónapos munkaidőkerethez kapcsolódóan került elfogadásra egy új szabály az órabéres munkavállalókra vonatkozóan. A 2018. december 31-ig hatályos törvényi rendelkezés szerint, ha a munkáltató egyenlőtlen munkaidő beosztást alkalmaz, és vannak olyan munkavállalók, akik nem havibéres, hanem órabéres díjazásban részesülnek, úgy főszabályként az ő havi bérüket az általános munkarend szerinti munkanapokra (hétfőtől péntekig) és teljes munkaidő esetén napi 8 órával kell elszámolni és kifizetni. Értelemszerűen a munkaidőkeret végén a ténylegesen teljesített munkaórák alapján el kell számolni az órabéres munkavállalóval.

2019. január 1-től lehetőség nyílik arra, hogy a munkáltató a munkavállalókkal megállapodjon arról, hogy ne a főszabály szerint számoljon el, hanem a ténylegesen teljesített havi munkaórákat fizesse ki minden hónapban, melynek következtében előfordulhat, hogy a munkavállaló bizonyos hónapokban, melyekben kevesebb órára került beosztásra, akár jóval kevesebb munkabérben részesül, mint az olyan hónapokban, amelyekben több órára került beosztásra. Ilyen megállapodás megkötésére a legfeljebb 6 havi munkaidőkeretet alkalmazó munkáltatóknak továbbra is lehetősége lesz. Abban az esetben viszont, ha a munkáltató a kollektív szerződésben foglalt megállapodás alapján ennél hosszabb, például 36 havi munkaidőkeretet alkalmaz, úgy az órabéres munkavállalókkal csak akkor állapodhat meg abban, hogy a munkabérüket az adott hónapban ténylegesen ledolgozott munkaórák szerint fizeti ki, ha ezt a kollektív szerződés megengedi. Ellenkező esetben az általános munkarend és teljes munkaidő esetén napi 8 óra alapulvételével kell elszámolni, és a munkaidőkeret végén kerül csak sor a ténylegesen teljesített munkaórák elszámolására és az esetleges különbözet megfizetésére, illetve a többlet levonására, ha a munkavállaló magasabb összegű bérben részesült, mint amennyi neki a tényleges teljesített órák szerint járna.

Egyéb szabályok pontosítása

A fenti módosításokon kívül a munkaidőt érintő szabályok is változtak több helyen. Pontosításra került az egyenlőtlen munkaidő beosztás fogalma. Az új szabály egyértelművé teszi, hogy a következő esetek minősülnek egyenlőtlen munkaidő beosztásnak:

• a munkáltató a napi munkaidőtől (8 óra teljes munkaidő esetén) eltérő beosztást alkalmaz, vagyis napi 8 óránál több rendes munkaidőt oszt be egy naptári napra vagy akár ennél kevesebbet;
• a munkáltató nem biztosít minden héten 2 beosztás szerinti pihenőnapot, hanem bizonyos heteken ennél kevesebb, máskor több pihenőnap kerül beosztásra, illetve
• a munkáltató nem biztosít minden héten egybefüggő 48 óra pihenőidőt, hanem bizonyos heteken ennél kevesebb, máskor pedig több pihenőidőt oszt be.

Változott a heti pihenőnapok kiadásának szabálya is. Egyértelművé teszi a módosítás, hogy egyenlőtlen munkaidő beosztás esetén a megszakítás nélküli, a több műszakos vagy az idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállaló részére havonta legalább egy heti pihenőnapot be kell osztani. Változatlan az a szabály miszerint havonta legalább egy pihenőnapot vasárnapra kell beosztani

***

A szerzői jog jogosultja fenntart minden másolással, terjesztéssel, többszörözéssel kapcsolatos jogot. Tilos a cikkek, egyéb tartalmak teljes vagy rövidített formában történő másolása, nyilvánossághoz közvetítése, újraközlése. Tilos továbbá a honlap tartalmát adatbázisba lementeni. A honlapon található tartalom bármely eleme csak a szerzői jog jogosultjának előzetes engedélyével használható fel. Tájékoztatjuk továbbá, hogy a jelen írás nem minősül jogi tanácsnak!